  A mediáció a konfliktusok rendezésének a peres eljárástól eltérő módja. Közvetítői eljárás, amely lehetővé teszi, hogy a megfelelő megoldást a felek maguk keressék meg. A felek által választott pártatlan harmadik személy, a mediátor segítséget nyújt önnek a bizalmas megbeszélések során ahhoz, hogy elmondhassa problémáit, hogy helyreállítsa a párbeszédet, s hogy ön is meghallgassa a másik felet. A folyamat során tisztázzák a megoldásra váró kérdéseket, megvizsgálják az egyéni és kölcsönös érdekeket, és ezek figyelembevételével jutnak el a megegyezéshez. A mediációval a felek semmit sem veszítenek: ha nem sikerül megállapodniuk, a bíróság dönti el a jogvitát. A mediáció gyakran sikeres ott, ahol a tárgyalások kudarcot vallanak. A mediáció képes áthidalni sok olyan problémát, ami a tárgyalások és megállapodások során adódhat. A mediációs folyamatban a feleket valóban meghallgatják, és ezzel kikerülhetik az érzelmi és pszichológiai akadályokat. A mediáció során a felek abban a helyzetben vannak, hogy saját mederben tartják az egyezkedésük folyamatát. A mediátor az igényekre és érdekekre összpontosít – nem pedig a jogokra és a kötelezettségekre, ezzel serkentve a felek közötti együttműködést. Ezzel elősegíti a felek között létrejövő „nyerő-nyerő” egyezséget, amire vágynak, és aminek következtében elégedettek lesznek az eredménnyel. A közvetítő által lefolytatott közvetítési folyamat bebizonyítja, hogy nem kell fenyegetést, erőszakot alkalmazni egy konfliktushelyzet megoldásában, és így a közvetítés a vita kulturált megoldásának lehetőségét is nyújtja. A megegyezéssel záruló közvetítés befejezését követően a felek között a közvetítés alatt kialakult kapcsolat lehetővé teszi, hogy a továbbiakban is fennmaradjon a közöttük létrejött, egymásra odafigyelő és egymást megértő viszony, amelyeknek alapvetően azokban a folyamatosan fennálló érdekviszonyokban – üzleti kapcsolatokban – van igen jelentős szerepe, amelyek a közvetítői eljárás befejezését követően is fennmaradnak a felek között. A közvetítés keretében történő vitarendezés megindítása a felek önkéntes elhatározásán alapul, tehát az is a felektől függ, hogy milyen gyorsan juthatnak el a mindkettőjük számára elfogadható megegyezés, megállapodás létrehozásáig. Lényeges szempont az is, hogy sikeres közvetítés esetén a felek megegyezése alapján létrejövő írásban rögzített megállapodással zárul, a megállapodásban foglaltak végrehajtása csak a felekre tartozik. Mivel a megállapodást a felek önkéntesen vállalták, a teljesítése jelentősen eredményesebb, mint a bírósági eljárásban meghozott határozatok esetében. • Ha válás fenyeget, elhúzódó válóper fenyeget, a válási krízis közepén vannak. • Ha kapcsolattartási konfliktusok állandósulnak, vagy fokozódnak. • Ha jelentős javításra szorul a kamasz-szülő viszony. • Ha iskolai kommunikációs, fegyelmezési, kapcsolattartási gondok jelentkeznek. • Ha bármilyen egyéb vitánkat gyorsan, költségtakarékosan és békésen akarunk meg-oldani (munkahelyi problémák, szomszédok közötti viszony, stb.). • Időt és a költségeket takaríthatnak meg, hiszen ezek mindannyiunk számára fontos tényezők: drága és elhúzódó, valamint bizonytalan kimenetelű peres eljárás helyett a kíméletes megoldás a mediáció. • Még lecsökkent, eldurvult, vagy akár megszűnt kommunikáció esetén is megoldást lehet elérni úgy, hogy minden fél nyertesnek érezze magát. • A vitában őrlődők felnőtt módjára maguk irányítják a sorsukat, semmint átadják azt a jogászok, az ügyvédek, a bírók kezébe és szabadon eresszék a jog végtelen útvesztőjében. • Az ügyüket nem kell “megszellőztetniük”, hiszen fontos a jó hírnevük megőrzése, a problémájuk kényes, bizalmas, diszkréciót igényel. • Elkerülhetők a további feszültségekkel, szorongásokkal teli időszakok, bizonytalan kimenetelű jogi eljárások. • A párbeszédet, és nem a vitát részesíti előnyben. • A résztvevők érdekeiket nem egymás kárára érvényesítik, hanem kölcsönös előnyök elérésére törekszenek (“nyertes-nyertes” pozíció). • A felek kapcsolata az eljárás során javul. • A felek a megegyezés eredményét teljes mértékben kontrollálják. • Bármikor kivonhatják magukat a mediáció folyamatából. • Mindazt, ami a mediációs folyamat során elhangzik előítélet nélkül kell elfogadni, és nem használható fel nyilvánosan vagy a későbbi eljárásokban. • Minden olyan információt, amit az egyik fél bizalmasan közöl a mediátorral, az nem adhat tovább a másik félnek, csak az egyik fél konkrét felhatalmazásával. • Szemben a pereskedéssel, ahol rögzítik, hogy „mi történt a múltban, miért történt és kinek a hibájából történt”, a mediáció a jövőbe tekint és arra bátorítja a feleket, hogy értékeljék át a vitában elérendő céljaikat és terveiket olyan módon, hogy vizsgálják felül jelenlegi és jövőbeli igényeiket és érdekeiket. |